RÁNKI Dezső Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész szólóestje

Ránki Dezső annak a letisztult, klasszikus formának és hangzásvilágnak szenteli zongoraestjét, mely a 210 éve elhunyt Joseph Haydn műveitől kezdve mindig megújulva vissza-visszatér a zenetörténet folyamán. A mester B-dúr és Esz-dúr szonátái között Ravel Haydn nevére komponált szonatináját és Bartók műveket hallunk. Hogy hogyan kapcsolódik Bartók stílusa a nála 150 évvel korábban született bécsi klasszikus mesteréhez, azt Bartók maga árulja el, amikor elmondja, mire gondolt a Szvit komponálásakor: „egy tisztább, csontosabb-izmosabb stílusra, amelyből hiányzik a késő romantika súlyos akkordikus stílusa, a fölösleges ornamentika, mint például a tört akkordok és más képletek, és amelyik sokkal egyszerűbb stílus.”

RÁNKI Dezső Budapesten született 1951-ben, zenei tanulmányait is Budapesten végezte. 1973-ban szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneakadémián Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként. 
Még tanulóévei alatt, 1969-ben, 18 évesen nyerte a Zwickaui Nemzetközi Schumann Verseny I. díját, ez idő óta koncertezik világszerte. Rendszeresen fellépett Európa legtöbb országában, több ízben Észak- és Dél-Amerikában, 2-3 évenként vendégszerepel Japánban. Játszott többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre Nationallal, a tokiói NHK zenekarával, és számos neves karmesterrel – többek között Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Maazellel, Zubin Mehtával. Vendég volt sok jelentős fesztiválon, pl. Luzern, Prágai Tavasz, BBC Proms, La Roque d’Anthéron stb.
Jelentős szerepet játszik életében a kamarazene. Több mint két évtizede itthon és külföldön – London, Párizs, München, Milánó, Tokyo stb. – egyaránt rendszeresen koncertezik Klukon Edittel, eljátszották a négykezes, ill. kétzongorás irodalom legnagyobb részét. Elkötelezett előadói Dukay Barnabás egy-, két- és háromzongorás darabjainak – utóbbiakban fiukkal, Ránki Fülöppel társulva.
Ránki Dezső számos elismerésben részesült, 1973-ban Liszt-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott. 1984-ben Érdemes Művész, 1990-ben Kiváló Művész lett, 2005-ben Prima Primissima Díjat nyert, 2006-ban a „Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal” kitüntetéssel jutalmazták, és 2008-ban másodszor is Kossuth-díjat kapott. 2014 óta Budapest díszpolgára.

A hangversenyt támogatja a Nemzeti Kulturális Alap.