BARÁTI Kristóf hegedűművész és Zarina SHIMANSKAYA zongoraművész szonátaestje

A hangverseny ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni a koncertek.zmi@gmail.com email címen lehet.


Teltházas hangverseny. Már nincs lehetőség regisztrációra.

„Baráti Kristóf nem csak a mai, de több generáció legtehetségesebb hegedűse. Igazi szólista!” (Ida Haendel)
„Hozzá fogható tehetség évtizedenként, sőt generációnként jó, ha egy akad." (Fanfare)


BARÁTI Kristóf Budapesten született, de gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Tanulmányait Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, 2010-ben elnyerte a hegedűsök Oscar-díjának tekintett Moszkvai Paganini Verseny első díját, majd 2012-ben a PTE MK Zeneművészei Intézetében szerezte meg mesterszakos diplomáját.
A világjáró művész a legkiválóbb zenekarokkal lépett fel, mint a Royal Philharmonic Orchestra, az Orosz Nemzeti Zenekar, a Kölni Rádiózenekar, a Mariinsky Színház Zenekara, a Szentpétervári Szimfonikus Zenekar, a Francia Rádiózenekar, a Budapesti Fesztválzenekar, a Brüsszeli Filharmonikusok, a Japán Filharmonikus Zenekar, a tokiói NHK Zenekar, a Deutsches Symphonieorchester, stb. Olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Kurt Masur, Jurij Tyemirkanov, Jiri Belohlavek, Pinchas Steinberg, Fischer Iván, Kocsis Zoltán, Gilbert Varga, Charles Dutoit, Eiji Oue, Jukka-Pekka Saraste, Marek Janowski. Néhány éve karmesterként is bemutatkozott. Kamarazene-partnerei között van Natalia Gutman, Boldoczki Gábor, Enrico Pace, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Várjon Dénes, Würtz Klára, Nina Kogan, Jean-Efflam Bavouzet, Kim Kashkashian, Jurij Bashmet. Ning Feng.

Munkásságát előbb Príma-díjjal és Liszt-díjjal, 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók Béla-Pásztory Ditta díjjal ismerték el. Baráti az 1703-ban készült „Lady Harmsworth” nevű Stradivari hangszeren játszik, amelyet a Chicagói Stradivari Társaság bocsátott rendelkezésére.

Rendszeres kamarapartnere, Zarina SHIMANSKAYA szólistaként, zenekarban és kamarazenekarban koncertezett Oroszországban, Európában és Ázsiában. Zongoratanulmányokat orosz és európai hagyományokra épülve folytatott, több nemzetközi zongoraverseny első helyezettje. 

Műsor:

Ludwig van BEETHOVEN: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op.30. No.3

Szergej PROKOFJEV: 2. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 94b.

Johannes BRAHMS: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 78.

Maurice RAVEL: Tzigane             

Igazi, sokoldalú kamarazenélést kínál ez az este. A sokoldalúság persze nem a külsőségekben, hanem a zenei tartalomban keresendő. A hegedű-zongora szonátapáros a Mozart-korszaktól napjainkig az egyik legtöbbet foglalkoztatott formáció annak ellenére, hogy a két hangszer illeszkedése akusztikai értelemben felvet olyan problémákat, amiknek különféle zeneszerzők igencsak tudatában voltak, a maguk sajátos megoldásaival reagálva. Beethoven számára különösen fontos lehetett a hegedű-zongora szonáta, mint műfaj: olyan hangulati, tartalmi, zenei-nyelvi, fajsúly- és karakter-béli szélsőségeket fogalmazott e műveibe, amiket nála másutt csak a vonósnégyesekben, szóló-zongoraszonátákban és (kis engedménnyel) a hat cselló-zongora szonátában találunk. Prokofjev a maga módján egyetlen négytételes műben is hatalmas kontrasztokat produkált: a csendes, meditatív kezdőütemektől a zenei leleményesség egészen szélsőséges megnyilvánulásait kapjuk a scherzo elképesztő suhanásán át a zárótétel tenyeres-talpas, bazári humorból kiemelkedő vágyakozásáig. Brahms megszólaló műve: egy komplett zenei univerzum, amelynek csupán kezdő ütemeiben olyan távlatokat és gazdagságot érzünk, amit sok szerző egy teljes életműben sem volt képes felvillantani. És csak látszólag "levezetésnek" Ravel: az életét csakis a zenében kiteljesítő, ekként maximálisan odaadó muzsikus(páros) portréja, adekvát előadásban valóságos vitairat az "üres virtuozitás" túl sokat emlegetett kliséjével szemben!