Clara DENT-BOGÁNYI oboaművész estje

Közreműködik:

Magdalena STEINBAUER, oboa

BALOGH Ildikó, zongoraművész

Clara DENT Berlinben született, Salzburgban nevelkedett fel. Oboa tanulmányait Arthur Jensennél kezdte a salzburgi Mozarteum-ban, majd Günther Passin iránymutatásával szerezte meg mesterdiplomáját a müncheni Hochschule für Musik-ban. Díjnyertese Németország leghíresebb komolyzenei versenyének, a Münchenben megrendezett ARD, valamint a genfi Nemzetközi Zenei Versenynek is. Clara Dent a müncheni nemzetközi Kulturvereinigung ösztöndíjat is elnyerte. Szólistaként a leghíresebb zenekarokkal lépett fel, számos CD és rádiófelvételt készített . Szóló albumjairól –„Les Folies d’Espange”, „La Primadonna”– dicsérően nyilatkoztak a kritikusok. 1999 óta a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarának első oboistája. 2005 óta tanít Münchenben és Augsburgban, 2009 óta tevékenykedik a nürnbergi Hochschule für Musik professzoraként. Nemzetközi mesterkurzusokat tart Európában és Ázsiában, valamint Európa-szerte állandó meghívottja kamarazenészként a fesztiváloknak.

Műsor:

Georg Philipp TELEMANN: D-dúr Szonáta két oboára, TWV 40

Wolfgang Amadeus MOZART – Andreas N. TARKMAN: Figaro házassága –„Dove sono"

Carl Maria von WEBER – Andreas N. TARKMAN: A bűvös vadász – Annuska áriája

Camille SAINT-SAËNS: Szonáta oboára és zongorára

Christoph Willibald GLUCK – Andreas N. TARKMAN: Paris és Heléna –„Oh, del mio dolce ardor"

Gioachino ROSSINI – Andreas N. TARKMAN: Armida – „D'amor al dolce impero"

A barokkban élte első virágkorát az oboa: tónusai, karaktere a korabeli kamarazenének és zenekari hangszerelésnek egyaránt emblematikus része volt.  A kor zenéjének fontos vívmánya a kiemelt szerepkörrel bíró, a harmóniát alapvetően meghatározó basszus. Viszont előfordul néhány olyan mű is ebben a korszakban, mely nem tartalmaz ilyesféle alátámasztást. Egyike ezeknek Telemann Hat basszus nélküli szonátája, melyből a harmadik nyitja a hangversenyt. figyelmét, azonban e korok elsőrangú kamarazenéjében ritkán bukkan fel a hangszer – a ritkaságok egy példáját Saint-Saëns 1921-ben, halála évében, Algériában komponált négytételes szonátája szolgáltatja a koncerten. A műsor többi részét Mozart, Webern, Gluck és Rossini operáinak kedvelt áriái alkotják Andreas N. Tarkmann átiratában.