Drahos Béla fuvolaművész és Kancsár Veronika zongoraművész hangversenye
Műsor:
Johann Sebastian Bach: h-moll BWV 1030 csembaló-fuvolaszonáta
Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr fuvolaverseny
A hangversenyen két különleges mű hangzik fel. A fuvolaszonáták leghíresebbike, Johann Sebastian Bach: h-moll BWV 1030 csembaló-fuvolaszonátája, amely hatalmas, szabad formájú Andantéval indul, furcsa módon Largóval folytatja, majd zárótételként egy rövid Presto-fugatót s egy, a Gigue-re emlékeztető ritmusú záró Allegrót foglal egybe.
Wolfgang Amadeus Mozart: G-dúr fuvolaverseny K. 313. A G-dúr fuvolaversenyt Mozart 1778-ban, mannheimi utazása idején komponálta Ferdinand De Jean holland műkedvelő fuvolista számára. Egy apjának írt levelében (1778. február 14.) említést tesz erről a műről, valamint arról, hogy nem szívleli a megbízhatatlan intonációjú korabeli fuvolát, mint hangszert. Ha így is volt, zsenialitásának bizonyítványa, hogy ez a negatív érzelmi beállítottság a fuvolaverseny minőségére egyáltalán nem vet árnyékot.
“Hogy az állítólagos mozarti averzió valójában aligha létezett, azt nemcsak a két fuvolaverseny és a fuvolanégyesek bizonyítják, hanem a fúvosokat -s köztük a fuvolát -nagy odaadással alkalmazó bármelyik későbbi Mozart-zongoraverseny is.” Fazekas Gergely
Drahos Béla Liszt Ferenc-díjas karmester, fuvolaművész, habilitált egyetemi tanár, Székesfehérvár díszpolgára. Nyolcéves kora óta fuvolázik, 1966-ban a Kaposvári Szimfonikus Zenekar tagja, 1967-től a Kaposvári Csiky Gergely Színház első fuvolása. 1971-ben elnyerte a Concertino Praha 71 nemzetközi zenei verseny első díját, '72-ben a Magyar Televízió Fuvolaversenyének fődíját, '73-ban Pozsonyban az UNESCO nagydíját. 1973 és 78 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, és ezzel egyidejűleg a Magyar Állami Operaház I. fuvolása. 1976 és 93 között a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolistája. 1976-ban megalapítja a Rádiózenekar Fúvósötösét, amellyel 1979-ben elnyerik a Colmari Fúvósötös Verseny fődíját. Szólistaként, kamarazenészként és zenekari tagként számos koncertet ad a világ legrangosabb koncerttermeiben, így a londoni Barbican Centerben, a New York-i Carnegie Hallban, a tokiói Suntory Hallban, a Moszkvai Konzervatóriumban, a müncheni Hercules Saalban, a salzburgi Festspielhausban, a Berlini Filmarmóniában. 1988-ban a New Zealand Symphony Orchestra szólistájaként Új-Zélandon vendégszerepel, majd szólóesteket ad Berlinben és Párizsban. 1990-ban Mozart összes fuvolaversenyét lemezre veszi a Hungarotonnal.
Karmesteri ambíciói erősödnek Bernstein, Matacic, Inbal, Doráti, Gardelli, Ferencsik irányítása alatt játszva, így 1991-ben beiratkozik Karl Österreicher mesterkurzusára Bécsben, és biztatására még ebben az évben bemutatkozik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén, majd az Állami Hangversenyzenekart dirigálja Eisenstadtban. Közben a Kaposvári Szimfonikus Zenekar vezető karnagya lesz, 1993-ban a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólófuvolistája és Kobajashi Ken-Ichiro karmester-asszisztense. Ezzel a zenekarral karmesterként Angliában, Németországban és Ausztriában turnézik. Megalapítja a Nicolaus Esterházy Sinfonia zenekart, és a Naxos lemezkiadóval felveszik Beethoven majd Haydn összes szimfóniáját. Karmesteri teendői sokasodtával 1997 januárjától zenekari állását feladja, és a Rádiózenekart valamint a MÁV Szimfonikusokat dirigálja.