Romantikus kamarazene a Virginiai Egyetem (USA) és a Pécsi Tudományegyetem oktatóinak előadásában

John MAYHOOD zongoraművész, Daniel SENDER hegedűművész, PÓLUS László csellóművész és LUDMÁNY Emil brácsaművész koncertje

A zongoranégyes négy hangszerre – általában hegedűre, brácsára, csellóra és zongorára – komponált zenemű. Nagyon egyszerűnek tűnik a meghatározás, de micsoda művészet kell ahhoz, hogy ez a formáció működjön! Schönberg írja Brahms zongoranégyeséről, hogy „mindig nagyon rosszul játsszák, mert a zongorista minél hangosabban játszik, annál jobb, és a vonósokból semmit nem lehet hallani”. A zongora szólisztikus, akár nagyzenekar mellett is helytálló hangereje ennél az apparátusnál bele kell, hogy simuljon a szóló vonósok meghitt hangzásvilágába, ezért egy zongoranégyes megszólaltatásához nem csupán kiváló muzsikusokra, de valódi kamarazenészekre van szükség. Míg Bridge kompozíciójában a zongora szerepe leginkább a kíséret a vonósok széles dallamaihoz, Schumann művében a négy hangszer egyenrangú, a témákat szinte körbeadják egymás között, így építve a Schumannra mindig jellemző forrongó, mégis illékony szenvedélyt.

LUDMÁNY Emil a zeneművészeti szakközépiskolai érettségi után a budapesti Zeneakadémiára került énektanár–karvezetés szakra. Ezzel párhuzamosan diplomát szerzett a Zeneművészeti Főiskola brácsa szakán is. Az 1982-83-as tanévben a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Jurij Basmet növendéke volt, akivel azóta is baráti kapcsolatban van. Hazatérése után 8 évig a Magyar Állami Operaház zenekarában dolgozott. 1989 óta a PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének brácsa és kamarazene tanára. Hat évig vezette a vonós tanszék munkáját. A Budapesti Vonósok alapítója (1977), s közel 4 évtizedig tagja. Számtalan átirat készítője.

John MAYHOOD
A kanadai zongorista szólistaként és kamarazenészként is gyakran koncertezik Észak-Amerikában, Németországban és Ausztriában.
Számos kanadai rádió, illetve az Egyesült Államok és Kanada televíziói is közvetítették előadásait.
John keresett közreműködője a Montreali és Torontói Szimfonikusoknak, a New York Filharmóniának, mindemellett a Nemzeti Művészeti Központ Zenekarával is fellépett.
Ösztöndíjasként tartott már előadásokat filozófiáról, előadási gyakorlatról, a Neo-Riemann elméletről többek között a Chicagói Egyetemen és a Német Zeneelméleti Társaság éves találkozóján is.
Jelenlegi projektjei közé tartozik Johann Peter Pixis szonátáinak kiadása, valamint Paul Hindemith halálának 50. évfordulója alkalmából is készül egy koncertsorozattal.
A közelgő megbízások során ellátogat Montreáltól kezdve Phoenixig, ahol különböző koncertekre kerül sor szóló és kamarazenei felállásban; olyan darabok szólalnak majd meg, mint Beethoven Kórusfantáziája vagy Matthew Burtner 2010-ben zongorára és elektronikára íródott műve, az Iceprints.
Mesterdiplomáját az Illinoisi Urbana-Champaign Egyetemen szerezte, tanára Ian Hobson volt. Mesterei voltak továbbá Caio Pagano és Jean-Paul Sévilla.
Az Illinoisi Egyetemen zongorát, a Brown Egyetemen illetve a Rhode Island Tervezőiskolában pedig filozófiát tanított. Jelenleg a Virginiai Egyetem zongora szakán tanít.

PÓLUS László
Zeneiskolai tanulmányai után a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke lett Debrecenben. 1990-ben a Kecskeméten megrendezett III. Országos Szakközépiskolai Gordonkaverseny győztese. 1990 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Mező László gordonkaművész irányításával, majd a Bázeli Zeneakadémián tanul Thomas Demenga növendékeként. DLA fokozatát a PTE Művészeti Karán szerezte meg. Részt vett Perényi Miklós, Onczay Csaba, Uzi Wiesel és David Geringas mesterkurzusain. Rendszeres szereplője a Jeunesses Musicales vidéki hangversenyeinek.
1992-ben a Youth European Strings budapesti mesterkurzusán a „Legjobban szereplő csellista” címmel illették. 1994 júniusában a Zeneakadémia által megrendezett Popper Gordonkaversenyen első helyezést ért el, valamint 1998-ban elnyerte a Magyar Rádió Csellóversenyének különdíját. 1996-tól a Magyar Állami Operaház tagja, 2009 óta szólócsellistája. 1998-tól tagja a Somogyi Vonósnégyesnek. 2009 óta PTE Művészeti Kar oktatója, 2017 óta tanszékvezetője.
Díjai: 1999 Artisjus-díj, 2002 Juventus-díj, 2016 Ferencsik János-díj.

Daniel SENDER változatos zenei karriert tudhat magáénak, koncertezik az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában és Kínában. Gyakori vendége, szólistája és főművésze régiójában a kamara- és szimfonikus zenekaroknak. Dr. Sender jelenleg koncertmesterként tevékenykedik a Charlottesville Szimfonikus Zenekarban, a Charlottesville Operában és a Virginia Consortnál. 2017-ben csatlakozott a Wintergreen Előadóművészeti Zenekarhoz, mint fesztiválművész. A Fulbright-program ösztöndíjasaként járhatott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol tanára Szabadi Vilmos volt. Korábban ő volt az Adelphi Vonósnégyes első hegedűművésze a Marylandi Egyetem ösztöndíjasaként, valamint négy évig játszott az Annapolis Kamaraegyüttesnél. 
Dr. Sender felvételeket készített a Centaur, Sono Luminus, Bifrot és más független kiadók stúdiójában.
Kamarazenészként volt szerencséje együtt zenélni az Audubon Kvartett, az Axelrod és a Left Bank Kvartett néhány tagjával, valamint két intenzív évet dolgozott a Guarneri Quartet mentoráltjaként. Kamarazenei koncertek által a világ olyan helyszíneire is eljutott, mint a Kennedy Center (Kennedy Központ), a Magyar Nagykövetség, az Erdődy Palota Bartók terme Budapesten, a Smithsonian Amerikai Történeti Múzeum, Berlinben a Művészeti Egyetem és Montreálban a Szépművészeti Múzeum.
A philadelphiai származású hegedűművész az Ithaca College-ban, a Marylandi Egyetemen, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és az Európai Tanulmányok Intézetében (Bécs) végezte tanulmányait. Tanárai voltak többek között: Szabadi Vilmos, Arnold Steinhardt, David Salness, René Staar és Gerald Fischbach.
Jelenleg a Virginiai Egyetem McIntire Zenei Tanszékének előadóművészet szakán tanul, ezzel párhuzamosan pedig az Interlochen Felnőtt Kamarazenei Tábor programjában is szerepel.

A hangversenyt támogatja a Nemzeti Kulturális Alap.