Vidáman a „komolyzenéről” II.

Modern "Carmina Burana" a ZMI 50. jubielumára

A mű pécsi bemutatóján készült felvétele itt tekinthető meg:


Fellépők: 
Francesca Provvisionato, mezzoszoprán

Pécsi Egyetemi Nőikar – karigazgató: KERTÉSZ Attila, Liszt-díjas karnagy,

Pécsi Egyetemi Kórus – karigazgató: Prof. Dr. LAKNER Tamás, Liszt-díjas karnagy

Pécsi Egyetemi Zenekar

Vezényel: KOCSÁR Balázs, Liszt-díjas karmester, érdemes művész

Narrátor: TÓTH Péter zeneszerző és GÖNCZY László zenetörténész

TÓTH Péter

Budapesten született 1965-ben. Zenei tanulmányait ütősként kezdte. Zeneszerzésre Kocsár Miklós és Petrovics Emil tanította. 1990-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Művei rendszeresen elhangzanak nem csak Magyarországon, de Európa és Ázsia számos hangversenytermében. Az első magyar nyelvű internetes komolyzenei portál a Café Momus alapítója. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának tanszékvezető egyetemi tanára, dékánja.

Műsor:

TÓTH Péter: Cantata Universalis - ősbemutató

„Az Egyetemi kantáta / Cantata Universalis a PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet felkérésére, az Intézet 50. születésnapjára készült. A kompozíció verseit a mai kortárs irodalom egyik legtehetségesebb költője Kiss Judit Ágnes írta. Célunk egyfajta mai Carmina Burana volt, mely egyszerre vidám és elgondolkodtató, és a mai egyetemisták nyelvén szól az olyan, mindenkit foglalkoztató témákról, mint a szerelem, az elmúlás, a vizsgaidőszak, vagy épp a kocsmai örömök.”

Tóth Péter eddigi pályája épp eléggé következetes és gazdag ahhoz, hogy konkrét várakozásokkal nézzünk a bemutatandó mű elé. A Téli rege vagy a Prospero színes szimfonizmusa, a hagyományos műfajokat újraértelmező concerto- és kamarazenei
műcsoport szellemessége (vö. Balkán expressz!), a szerző nyilvánvaló vonzalma a színpad, a drámai zene és az énekhang iránt.Nem utolsósorban a gyorsan nagy népszerűségre jutott légiónyi igényes kórusmű együttvéve jól mutatja, hogy a zeneszerző
világa a jelen, a posztmodern zenei stílus-bokrának értékeire épül. Tehát nem áldozza fel a kifejezés igényét a technika, a módszer bűvöletében; a hallgatót érzelmi oldalról intenzíven megmozgató zenét ír; nem zár ki, nem bélyegez meg művészetideológiai alapon semmilyen muzikális lehetőséget, mondhatni, a világ valós (zenei) vérkeringésében, a mában él, tudomása van múltunk és jelenünk értékeiről és realitásairól. És soha nem vállal kicsivel sem többet, mint amit fölényesen, virtuóz módon
teljesíteni tud. Póztalanságában, őszinteségében, így válik igazán vonzóvá zenei világa, amelynek fontos szegmense lehet a bemutatandó új oratorikus mű. Az elhangzást előkészítő hallásirányító, értelmező beszélgetés konkrétumai a mű attribútumai, valamint a rendelkezésre álló idő és körülmények (például a szerző jelen- vagy távolléte) függvényében alakulnak majd ki.